Már napok, hetek óta az ünnepvárás bűvöletében élünk. A házak díszruhát öltenek, az utcák csillogó fényárban úsznak, a boltok, üzletek csodás és vidám figurákkal, fantasztikus kirakatokkal, ajánlatokkal csalogatják a vásárlókat. Ilyenkor mindenki vesz valamit. Valami finomat az ünnepi vacsorához, valami szépet a terítéshez, valami különlegeset, amire máskor nem áldozna pénzt, és természetesen ajándékot.

Ajándékot a gyereknek, a társnak, szülőknek, de sokan ajándékot vesznek barátnak, ismerősnek is. Ajándékokra várnak a bevásárló központokban a különböző karitatív szervezetek által kirakott gyűjtő ládák, kosarak is. Karácsonykor ajándékozunk. Ajándékozni jó. Látni az örömöt a megajándékozott arcán, csodás érzés. Ajándékozni jó, felemelő érzés, hogy lám, meg tudtam tenni! Megvettem, és pont azt, amire vágyott, ami hiányzott… Ne beszéljünk most a "muszáj-ajándékozókról", a szokásból "viszont-ajándékozókról", csak a szeretetből, örömmel ajándékozók a fontosak. Ők azok, akik az ünnep múltán gyakran azzal szembesülnek, hogy erejükön felül költöttek, hogy adósságba verték magukat és így még nehezebbek a hétköznapok.

Nekik szeretnék üzenni. Talán még nem késő.

Nem biztos, hogy a gyereknek az lesz a legnagyobb boldogság, ha megkapja végre a sóvárogva vágyott játékot. Lehet, hogy idén, pláne januártól már más lesz az igazi favorit. Lehet, hogy felvéve nem is olyan csodálatos a kirakatban káprázatosan mutató méregdrága pulcsi. Bocsánat, de könyvet is lehet könyvtárból kölcsönözve kiolvasni, többször is.

Amit csak te tudsz adni egyedül, az az idő az életedből. Figyelmes beszélgetés, vagy együtt hallgatás. Ehhez tényleg csak szeretet kell és könnyebben fűszerezhető adott, megfelelő időben egy kávéval, süteménnyel, otthonunkban egy finom ebéddel, vacsorával, vagy egészen egyszerűen csak egy kellemes sétával. Ezeket még becsomagolni sem kell. Egyetlen fa sem leli halálát a papíréhség miatt.

A szeretet nem igényli a vért-verejtéket, a szeretet nem megvásárolható árucikk. Add, és megkapod!

A szeretet a legnagyobb ajándék.